A legfőbb érték az ember…

Sztálin elvtárs az SZKP soros kongresszusán beszédét tartja, amikor valaki eltüsszenti magát.

– Ki volt az? – kérdezi Sztálin elvtárs a pulpitusról.

Döbbent csend, senki sem válaszol. Rövid hallgatást követően Sztálin így szól:

– Berija elvtárs, mivel senki nem jelentkezett, vezettesse ki az első sorban ülőket, sortűz végezzen velük az épület előtt.

A fegyverropogás elültével Sztálin elvtárs folytatja beszédét, melyet néhány perc múltán ismét egy tüsszentés szakít félbe. Sztálin a megszokottnál is szúrósabb szemmel néz fel jegyzeteiből:

– Megint megkérdezem,  ki volt az?

Az előzőnél is mélyebb vészjósló csend után Sztálin ismét Berijára néz:

– Berija elvtárs, a második sorban ülőket azonnal falhoz állítani és kivégezni.

A sortűz után Sztálin harmadszor is nekifog beszéde megtartásához, de a tizedik mondatnál ismét egy hatalmas tüsszentés akasztja meg.

– Utoljára kérdem, ki volt az?

Lassan, remegő térdekkel és falfehér arccal feláll valaki az ötödik sorból. Sztálin odasiet hozzá, vállára teszi a kezét, és így szól:

– Elvtársam, miért nem mész gyorsan haza, hogy forró csájjal, hagymával és némi vodkácskával kikúráld ezt a csúnya megfázást?  A végén még tüdőgyulladást kapsz! Hisz tudod, hogy pártunk legfőbb értéke az ember…